Címlap
→
→
Makrogazdasági fenntarthatóság és igazságosság
Nincsenek meg a tartós gazdasági növekedés feltételei, a jövedelmi egyenlőtlenségek növekednek. A kormányzati adósság nem csökken, de a szerkezete változik. Alacsonyak a szociális kiadások, miközben a korosztályi egyenlőtlenség nő. Némiképp növekszik a gazdasági aktivitás, de ez csak a közmunkaprogram és a külföldi munkavállalás növekedése miatt van így.
A 2008-as válság erősen visszavetette a magyar gazdaságot, jobban mint a térség országait. A GDP máig nem érte el a válság előtti szintet, az egy főre jutó GDP tekintetében pedig lemaradóban vagyunk a referencia országoktól.
Az adatok alapján azt gondolhatnánk, hogy Magyarország gazdasági függése, "kizsákmányolása" csökken, de ez a mutató azt is jelzi, hogy egyre kevesebb a külföldi működő tőke eredményessége és egyre több a külföldön dolgozó magyar, aki hazautalja a jövedelmének egy részét.
Mind a kormányzati adósság, mind pedig a magyar magánadósság szintje magas; 2012-ben az államadósság a GDP 80%-át súrolta, a magánadósságal együtt a GDP 131%-át érte el – ráadásul mindkét indikátor értékénél bizonytalan a változások trendje. Az EU-országok átlagában a magánadósság szintje a magyarországinál valamivel nagyobb, az államadósságé pedig valamivel kisebb, a referenciacsoportként szolgáló visegrádi országok átlagos eladósodottsága viszont mindkét indikátor szerint lényegesen mérsékeltebb.
A jelentős kiigazító csomagok mellett is sérülékeny maradt a magyar gazdaság; ezt jelzi, hogy Magyarország nettó nemzetközi befektetési pozíciója lényegesen rosszabb nemcsak az EU-átlagnál, de a visegrádi országok átlagánál is. Pénzügyi kitettségünk 2012-ben a GDP 103%-ára rúgott (az EU-átlag 32,5%, a visegrádi átlag pedig 70,8% volt).
A beruházások évekig az amortizáció szintjét sem értéke el. Egyedül az uniós támogatással futó állami beruházások emelkedtek 2014-ben, a versenyszféra beruházásai évek óta alacsony szinten vannak.
Nőtt az aktivitás a magyar társadalomban, de ez leginkább a közmunkaprogrammal és a külföldi munkavállalással magyarázható. Az idősek aktivitási aránya növekszik, de a nőké nem.
A magyar társadalom aggasztóan öregszik. Bár a termékenységi ráta nőtt az utóbbi években, egyre több az idős eltartott, és ez egyre nagyobb terhet fog róni az aktív generációkra.
A szociális kiadások GDP-hez viszonyított szintentartása önmagában is kevés, de 2015-re alapjaiban változott meg a szociális rendszer, az állam az önkormányzatok hatáskörébe utalt többféle ellátást. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek.
Az egyenlőtlenség néhány éves távlatban növekszik Magyarországon. Az egykulcsos adó, a szociális rendszer drasztikus leépítése, a magas ÁFA-kulcs mind ezt a folyamatot erősíti.