Közteherviselés

2.6

Az adóztatás szerkezete némiképp változott az utóbbi években: a fogyasztást terhelő adók nőttek (Magyarországon van a legmagasabb ÁFA-kulcs), a válallkozásokat terhelő adók némiképp csökkentek. Bizonyos ágazatokra brutális különadókat vetett ki a kormány. A tőke adóztatása lényegében nem változott, a pénzügyi tranzakciókra viszont általános adókat vetettek ki, ahelyett hogy a spekulációs pénzmozgásokat terhelték volna. A környezetterhelési adók tekintetében annyi a változás, hogy a termékdíjak erősen megnőttek, de a bevételt nem a környezetterhelés mérséklésére használj a kormány. Az energiahasználatot terhelő adók nem változtak érdemben.

2.0

A fogyasztás adóztatása

Magyarországon európai összevetésben magas a fogyasztás, viszont alacsony a tőke adóztatása, ráadásul 2008-2011 között ez a folyamat mindkét indikátor mentén kedvezőtlen irányba változott. A fogyasztás magas magyarországi adóterhe viszont régiós összevetésben is szembeötlő, és tovább növekszik. Magyarországon a legmagasabb (27%) a legfelső ÁFA-kulcs.

2.5

A munka adóztatása

Bár a munka implicit adóterhelése (2011-ben 38,4%) még mindig magasabb az EU-átlagnál (35,8%) és a visegrádi átlagnál (35,4%) is, Magyarországon a munka túlzott adóterhelése mérséklődőben van, így 2008 óta a nemzetközi referenciaértékekhez viszonyított különbség is csökkent. Erőteljesen nőtt azonban az alacsony jövedelműek adóéke.

2.0

A tőke adóztatása

Magyarországon európai összevetésben magas a fogyasztás, viszont alacsony a tőke adóztatása, ráadásul 2008-2011 között ez a folyamat mindkét indikátor mentén kedvezőtlen irányba változott. Tegyük hozzá, hogy a tőke csekély adóztatása általános jelenség a visegrádi országokban, viszont a fogyasztás magas magyarországi adóterhe viszont régiós összevetésben is szembeötlő. Ennek alapján csupán elégségesre, azaz kettes osztályzattal minősíthetjük a magyar teljesítményt.

3.0

A pénzügyi tranzakciók adóztatása

A pénzügyi tranzakciók adóztatása pusztán a nemzetközi összehasonlító adatok alapján akár kedvezőnek is tűnhetne, különösen a többi visegrádi országhoz képest. Azonban a kiszámíthatatlanság, az adók kivetésének ad-hoc, büntető jellege és a kivetés módja miatti negatív közvetett hatások (többek között a készpénz forgalmát, így a rejtett gazdaságot ösztönző hatás, valamint a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt kedvezőtlen hatás) miatt ebben a dimenzióban is legfeljebb közepesnek láthatjuk, azaz hármas (3) osztályzattal értékeljük a magyar teljesítményt.

3.0

A környezetterhelés adóztatása

Európai összevetésben átlagosnak számít a magyarországi környezeti adók relatív súlya, viszont e téren 2010-2012 között az adóterhelés csökkenését regisztrálhatjuk, ami kedvezőtlen. Az energia implicit adóterhelését tekintve 2008-2012 között nem volt egyértelmű trend – a kiszámíthatatlanság pedig azóta csak nőtt a sajátos politikai lépések (szektorális és egyéb különadók, illetve az energiafogyasztási díjak mérséklésével összefüggésében). A közlekedésből befolyt adóbevételek is csökkennek. Egyetlen adófajta van, amely érdemi növekedést mutatott az elmúlt években: a termékdíj. Ez valóban adóként működik, szemben az eredeti funkciójától, így nem a hulladékhasznosítást segíti, hanem az állam bevételeit növeli.

3.0

Termékdíjak

A termékdíjrendszer és a hulladékos szabályozás átalakítása miatt az adatsorok folyamatossága megszakadt. A legfrissebb, 2012-re vonatkozó adatok szerint 2012 a csomagolásból származó termékdíjbevétel 45,5 Mrd forint volt, amelyből közvetlenül 7,5 Mrd forintot fordított a költségvetés hulladékhasznosításra. Az állami hulladékgazdálkodási ügynökség ugyanezen forrásból fedezett működési kiadásait is figyelembe véve ez az összeg nem éri el a bevétel 20 %-át sem.

2.5

Az energia adóztatása

Európai összevetésben átlagosnak számít a magyarországi környezeti adók relatív súlya, viszont e téren 2010 és 2012 között az adóterhelés csökkenését ta pasztalhatjuk, ami kedvezőtlen. Az energia implicit adó terhelését tekintve 2008 és 2012 között nem volt egyértelmű trend – a kiszámíthatatlanság pedig azóta csak nőtt a sajátos politikai lépések (szektorális és egyéb különadók, illetve az energiafogyasztási díjak mérséklése) összefüggésében.