Üvegházgázok kibocsátása
Magyarországon 1990-ről 2010-re a különböző gazdasági ágak által kibocsátott összes üvegházgáz (ÜHG-mennyiség) 97 ezer tonna CO2-ekvivalensről 68 ezer tonna CO2-ekvivalensre csökkent.
Csökkent a kibocsátás a rendszerváltás után, ami nagyrészt az energiaszektor átalakulásának volt köszönhető. Az egyéb ÜHG-k kibocsátása némiképp nő. A nemzetgazdasági szektorok közül egyedül a közlekedés kibocsátása növekszik.
Magyarországon 1990-ről 2010-re a különböző gazdasági ágak által kibocsátott összes üvegházgáz (ÜHG-mennyiség) 97 ezer tonna CO2-ekvivalensről 68 ezer tonna CO2-ekvivalensre csökkent.
A CO2-kibocsátás változása a rendszerváltás utáni gazdasági összeomlás és strukúraváltás függvényében alakult, az utóbbi években érdemi klímavédelmi programok - a panelszigetelési programot leszámítva - nem folytak az országban. A kibocsátás 2010-ben kismértékben emelkedett, majd 2011-ben újra jelentős csökkent (CO2 2008-ban 56 527 ezer tonna; 2009-ben 51 055 ezer tonna, 2010-ben 51 608 ezer tonna; 2011-ben 49 740 ezer tonna).
A metánkibocsátás örvendetesen csökken, de a többi üvegházgáz kibocsátása növekszik.
A vizsgált szektorok közül a közlekedés kivételével minden ágazatban mérséklődött a kibocsátás. Utóbbi ágazatban 45 százalékos növekedés volt 1990 és 2010 között. A kibocsátott ÜHG mennyiségének 25 százaléka 2010-ben az energiatermelő iparágaktól származott. A rendszerváltást követő két évben a nehézipar leépítése következtében drasztikusan visszaesett Magyarországon az ÜHG-kibocsátás, az ezt követő bő egy évtizedben pedig stagnált. 2005–2009 között ismét jelentősebben mérséklődött, ami részben a nagy fűtőművek korszerűsítésének, részben pedig a 2008-as pénzügyi és az azt követő gazdasági válságnak tulajdonítható.
A közlekedés széndioxid-kibocsátása csak a válság miatt csökken.