Az erdők természetessége

A természetesség kritériumainak az erdőkben zajló természeti folyamatok szabad érvényesülését és az e folyamatok által kialakított jellemzők meglétét tekintjük. A természetességet folytonos változóként értelmezzük, ahol az egyik végpontot a művi állapot (0 % természetesség), a másik végpontot a természetes állapot (100% természetesség) jellemzi. 

A teljes felmérés országos átlaga 48,6%. Előzetes elvárásainknak megfelelően ebből a természetes (őshonos és termőhelyhonos) fafajú erdőállományok természetességének átlaga a legmagasabb (értéke 57,6 %, ami még mindig igen alacsony). A termőhelyidegen, de őshonos fafajú erdőállományok átlaga 51,0 %, ami az országos átlagot még mindig meghaladja. Az idegenhonos fafajú erdőállományok átlaga mélyen az országos átlag alatt van, és 38,7 %-os értékkel a legkisebb. (A magyarországi erdők természetessége - szerk: Bartha Dénes és Gálhidy László, WWF füzetek 27.)