Biodiverzitás

Nem áll rendelkezésre olyan mutató, amely egyszerűen és pontosan mérné a biodiverzitást. Itt csak egyes, egymástól független mutatókat tudunk figyelembe venni, és ezek esetében sem állnak rendelkezésre idősorok és/vagy európai összehasonlító adatok.

A természeti tőke és a biodiverzitás tekintetében jobb állapotban volt az ország az unióhoz való csatlakozáskor, mint a régebbi uniós országok, de a tendenciák egyáltalán nem mondhatók pozitívnak. a természetes élőhelyek döntő többségét már elvesztettük, és az erdők természetessége is csak a középhegységben mondható elfogadhatónak.

Természeti tőke index

Az adatok forrása:

B. CZÚCZ, ZS. MOLNÁR, F. HORVÁTH and Z. BOTTA-DUKÁT: THE NATURAL CAPITAL INDEX OF HUNGARY in: Acta Botanica Hungarica 50(Suppl.), pp. 161–177, 2008. DOI: 10.1556/ABot.50.2008.Suppl.8

A kifejlesztett indikátor alapjául az 1990-es évek végén először Hollandiában megalkotott természeti tőke index („Natural Capital Index”, NCI) koncepciója szolgált, mely egy különböző élőhelyekből álló komplex tájnak az egykori természetes állapottól való távolságát fejezi ki. Az indikátor azt becsüli, hogy a táj felszínét benépesítő természetes élővilágból - elsősorban a növényzetből - mennyi maradt még? Egy tájegységben annál magasabb az index értéke, minél nagyobb területen, minél természetesebb állapotban találhatók meg az élőhelyek. Magyarország Természeti Tőke Indexe sajnos igen alacsony - számítási módtól függően - 3,2%, illetve 9,8% – ami azt jelenti, hogy a hazánk területét egykor borító természetes élővilág értékeinek több, mint 90%-a mára megsemmisült.

Agrárélőhelyek gyakori madarai

index (2000=100%)

Az adatok forrása:

Eurostat

Sajnos 2008-tól nem érhetőek el adatok az Eurostatnál a közép-európai országokról, az erdei fajokról pedig egyáltalán nincsenek adatok. az európai trend mindkét index esetében csökkenő diverzitást mutat, Magyarországon is hasonló a helyzet, de még mindig nagyobb a madárdiverzitás, mint az európai átlag.

Az erdők természetessége

Az adatok forrása:

A magyarországi erdők természetessége - szerk: Bartha Dénes és Gálhidy László, WWF füzetek 27.

A természetesség kritériumainak az erdőkben zajló természeti folyamatok szabad érvényesülését és az e folyamatok által kialakított jellemzők meglétét tekintjük. A természetességet folytonos változóként értelmezzük, ahol az egyik végpontot a művi állapot (0 % természetesség), a másik végpontot a természetes állapot (100% természetesség) jellemzi.

A teljes felmérés országos átlaga 48,6%. Előzetes elvárásainknak megfelelően ebből a természetes (őshonos és termőhelyhonos) fafajú erdőállományok természetességének átlaga a legmagasabb (értéke 57,6 %, ami még mindig igen alacsony). A termőhelyidegen, de őshonos fafajú erdőállományok átlaga 51,0 %, ami az országos átlagot még mindig meghaladja. Az idegenhonos fafajú erdőállományok átlaga mélyen az országos átlag alatt van, és 38,7 %-os értékkel a legkisebb. (A magyarországi erdők természetessége - szerk: Bartha Dénes és Gálhidy László, WWF füzetek 27.)