Magyarországon a KSH adatai szerint folyamatosan emelkedik az erdőgazdálkodási célú terület nagysága, ami magába foglalja a faállománnyal borított területen kívül többek között az egyéb erdészeti célú utakat, a tisztásokat, a csemetekerteket is. A 2012-es 2056 ezer hektár 7,8 százalékos (148 ezer hektárnyi) bővülést jelent 2000-hez képest, a növekedés az utóbbi években is folyamatos. Az erdőterületek koncentráltan helyezkednek el az országban. Kiterjedt erdőségek – elsősorban földtani, időjárási adottságok következtében – Észak-Magyarország és a Dél-Dunántúl hegyes-dombos vidékein alakultak ki. Megyék szerint a legnagyobb erdőterület Borsod-Abaúj-Zemplénben (217 ezer hektár) van, az országos 11 százaléka. Jelentős erdőterülettel rendelkezik még Somogy, Bács-Kiskun és Pest megye is. Az erdősültség mértéke – az erdőterület aránya az összterületből – a területi sajátosságok függvényében nagyon változó. Észak-Magyarországon a legnagyobb az erdőterület és az erdősültség (31 százalék) is, mivel területének nagy hányadát hegyek és dombok alkotják. A legkevésbé erdősült régió az Észak-Alföld, ahol jelentős a mezőgazdasági terület. A dunántúli régiók erdősültsége viszonylag kiegyenlített. A megyék közül az erdőterület aránya Nógrádban kiemelkedően magas (több mint 40 százalék), de Veszprémben, Zalában, Somogyban, Borsod-Abaúj-Zemplénben is jelentős. Az erdősültség mértéke Békés megyében a legkisebb (5 százalék).

2012-ben az erdőterület 89 százalékát a lombosfa-fajok (kemény lombos 73 százalék, lágy lombos 16 százalék), 11 százalékát a fenyőfélék alkották. Ezek az arányok a vizsgált időszakban lényegesen nem változtak. Összességében 2012-re a kemény lombosok területe 2,5 százalékkal nőtt, a lágy lombosoké változatlan maradt, a fenyőféléké pedig 4,9 százalékkal csökkent 2008-hoz képest. A 10 évnél fiatalabb állományok aránya mérséklődött 2008 és 2012 között, ami az erdőtelepítési kedv sajnálatos hanyatlását jelzi. A 41–50 és a 61–70 éves korosztályok kivételével a többiben nőtt az erdőterület. A legnagyobb bővülés a 100 év felettieknél (12,5 százalék) következett be, mivel itt magas a védett erdők aránya, amelyekben komoly fakitermelési korlátozások érvényesülnek.

A magyar erdészeti politika egyik fő célkitűzése, hogy az erdőterületet erdőtelepítéssel növelje a kívánatosnak tartott mintegy 26–27 százalékos erdősültségi szint eléréséig. A befejezettként átadott erdőfelújítás területe a 2011-2012-es tenyészeti évben összesen 13,5 ezer hektár volt, és 2008-2009-hez képest 32 százalékkal csökkent: a kemény lombosok területe 32, a lágy lombosoké 33, a fenyőféléké 45 százalékkal esett vissza. Mindez elsősorban a támogatási rendszer változásának, illetve áttételesen az elhúzódó gazdasági válságnak a hatása, és fenntarthatatlan irányba mutat. A megyék közül ezen időszak alatt csak Borsod-Abaúj-Zemplénben és Zalában regisztráltak a felújított erdőterület nagyságára vonatkozó növekedést. A 2011-2012-es tenyészeti évben az erdőfelújítás 40 százalékát a tájidegen akác, 19 százalékát a tölgy, 12 százalékát a hazai nyár és egyéb lágy lombosok, 11 százalékát az egyéb kemény lombosok, 9,8 százalékát a nemesnyár és nemes fűz, 5,9 százalékát bükk, 2,6 százalékát fenyő tette ki. 2008-2009-hez képest országosan a fafaj-csoportok közül csak a hazai nyár és egyéb lágy lombosok esetében történt erdőtelepítés következtében területbővülés, ugyanakkor a kemény lombosoknál és a fenyőféléknél visszaesés következett be (a legnagyobb, 76 százalékos a bükknél, amit részben klimatikus okok is indokolnak).

A természetesség kritériumainak az erdőkben zajló természeti folyamatok szabad érvényesülését és az e folyamatok által kialakított jellemzők meglétét tekintjük. A természetességet folytonos változóként értelmezzük, ahol az egyik végpontot a művi állapot (0 % természetesség), a másik végpontot a természetes állapot (100% természetesség) jellemzi. 

A teljes felmérés országos átlaga 48,6%. Előzetes elvárásainknak megfelelően ebből a természetes (őshonos és termőhelyhonos) fafajú erdőállományok természetességének átlaga a legmagasabb (értéke 57,6 %, ami még mindig igen alacsony). A termőhelyidegen, de őshonos fafajú erdőállományok átlaga 51,0 %, ami az országos átlagot még mindig meghaladja. Az idegenhonos fafajú erdőállományok átlaga mélyen az országos átlag alatt van, és 38,7 %-os értékkel a legkisebb. (A magyarországi erdők természetessége - szerk: Bartha Dénes és Gálhidy László, WWF füzetek 27.)