2002 óta nem jött létre új nemzeti park az országban, és a nemzeti parki terület sem változott érdemben (sőt, valamelyest még csökkent is, a csúcsévnek tekinthető 2005-ös 486 ezer hektárról 2012-ig 483,1 ezer hektárra, ami nagyságrendileg az ország területének mindössze 5 százaléka). A folyamatot várhatóan felgyorsítja, hogy 2013-ban megkezdődött a nemzeti parki földterületek intenzív magánkézbe adása földbérletek és ideiglenes hasznosítás formájában. A nemzeti parki területeken belül a fokozottan védett területek aránya lassan, de fokozatosan nő, a 2010-es 85,1 százalékhoz képest 2012-ben elérte a 90,2 százalékot.

A védelem alá helyezés tempója az elmúlt években – a Natura 2000 kijelölések lezárulta után – jelentősen lelassult. Az utóbbi öt esztendőben összesen két tájvédelmi körzet - Körös-éri TK (2012) és Nyugat-Mecsek TK (2009) létesült, együttesen képviselve az újonnan védetté nyilvánított területek 70 százalékát. A helyi jelentőségű védett természeti területek száma is csupán 81 új kijelöléssel növekedett a jelzett időszakban (így most a természetvédelmi nyilvántartásban 2014 darab védett természeti terület szerepel).

A védelem a 2000-es évek közepére kialakult, és azóta érdemi előrelépés nem történt.

Negatívumként meg kell említeni, hogy a 2010-2014-es kormányzati ciklusban kísérlet történt a kormány és a vadászati lobbi részéről a vadászható fajok listájának jelentős kibővítésére olyan védett fajokkal, mint a barátréce, menyét, nyuszt, fenyőrigó, a vadgerle és a fürj, ám ez a természetvédelmi szakma és a civilek ellenállásán elbukott. Végül csak a nyári lúd vált vadászhatóvá, amit a lassú de folyamatos állománygyarapodás alapján az illetékes szakmai fórumok is támogatni tudtak.

Sajnos nincs valódi folyamatos populáció-monitoring, különösen a veszélyeztetett, illetve a be- vagy visszatelepülő fajok (hód, farkas, aranysakál stb.) esetében, ahol a túlszaporodás ugyanúgy probléma lehet, mint a be-betévedő egyedek azonnali lelövése.