Anyagi nélkülözés

Az anyagi nélkülözés mutatója az EU2020 szegénységmutatói közül az, amelyik a legkonkrétabban mutatja a szegénység hatását a mindennapi életre úgy, ahogy az az anyagi nélkülözésben megjelenik. 2008 óta 43 százalékkal növekedett azoknak az aránya, akik ebbe a kategóriába tartoznak. Magyarországon ma minden negyedik emberre igaz, hogy kilenc alapvető szükségletből legalább hármat nem képes finanszírozni:

1. elmaradásban vannak a jelzálog-fizetési részletekkel vagy a bérleti díjakkal, a közüzemi számlákkal, áruhitel részletekkel vagy egyéb hitelkifizetésekkel;

2. nem engedhetik meg maguknak, hogy évente egy hétre szabadságra menjenek,

3. nem engedhetik meg maguknak, hogy legalább kétnaponta hús, csirke, vagy hal (vagy ezek vegetáriánus megfelelője) kerüljön az asztalra;

4. nem tudnak megbirkózni a váratlanul jelentkező költségekkel;

5. nem tudnak telefont venni (így mobiltelefont sem);

6. nem tudnak színes televíziót vásárolni,

7. nem tudnak mosógépet vásárolni,

8. nem tudnak autót venni, vagy

9. nem képesek megfizetni otthonuk fűtését.

Ugyanakkor az EU-ban tízből csupán egy fő esik ebbe a kategóriába. A térség országaiban ennél szélesebb rétegeknek kell az anyagi nélkülözéssel szembenézniük, ám Magyarországon kifejezetten aggasztó a helyzet. Az ötös osztályzat akkor járt volna, ha a statisztikák legalább az EU 2020-s célkitűzéseknek megfelelő időarányos javulást mutatnak.

Jól látható az ábrán, hogy a fiatalabb korosztályok vannak inkább kitéve az anyagi depriváció veszélyeinek. A válság óta szinte minden korosztály depriváltsága növekedett, a nyugdíjas korosztályé lényegében nem változott.