Felszíni és rétegvíz kitermelés
A rendelkezésre álló vízbázis mintegy 10%-át használjuk, kevesebbet mint a V4 országok többsége.
Az alábbi adatokkal a vízkivétel és felhasználás mértékét és módjait jellemezzük.
Az alapvetően csapadékfüggő vízfelhasználást az öntözhető területek aránya befolyásolja, mely az utóbbi években lassan nő. Fenntarthatatlan tendenciák ezen a területen is jócskán mutatkoznak: az Orbán-kormány lehetővé tette az engedély nélkül fúrt talaj- és rétegvíz-kutak legalizálását, ugyanakkor semmilyen lépést nem tett a víztakarékos (csepegtető és egyéb) öntözési technológiák elterjesztése érdekében. Mindeközben az Orbán-kormány saját vízstratégiája is tarthatatlannak nevezi a jelenlegi, egyfelől ár- és belvízborításokkal, másfelől rendszeres aszályokkal (és az öntözött területeken pazarló vízfelhasználással) jellemzett helyzetet.
A rendelkezésre álló vízbázis mintegy 10%-át használjuk, kevesebbet mint a V4 országok többsége.
A karsztvízkincs kiaknázása arányaiban csökken, ami pozitív fejlemény.
Magyarországon 2003 és 2012 között az egy főre jutó éves közüzemi víztermelés fokozatosan csökkent (a teljes időszak alatt mintegy 15 százalékkal). Ennek oka elsősorban a magas vízár és a csatornázott területeken a szintén jelentős szennyvíz-elvezetési díjnövekedés volt. A közüzemi vízművek által kitermelt víz egy főre jutó mennyiségét az Európai Unió tagállamaival összehasonlítva Magyarország mutatója (2012-ben 60 m3/fő) a második alsó ötödbe esik, ami víztakarékosságra utal. A háztartások vízfogyasztása a rendszerváltás óta közel 40 százalékkal csökkent, a gazdálkodó szervezeteké pedig az akkor érték egyharmadára esett vissza, egyértelműen az árak növekedése következtében.
A vízkitermelés mértéke csökken, de ezen beül a veszteség mértékő enyhén nő, ami a közműhálózat rossz állapotát mutatja.
Az öntözött területek nagysága hektikusan változik, de inkább csökkenő tendenciát mutat. A halastavak összterülete nem változik számotevően.