Címlap → Fenntartható termelés és fogyasztás
2.8

Az itt figyelembe vett mutatók szerint némiképp nő az erőforrás-hatékonyság és csökken az anyagfelhasználás Magyarországon, de semmi egyéb pozitív trendet nem lehet kimutatni. A megújuló részarány nagyon alacsony, a csomagoláskibocsátás nő, az ökológiai gazdálkodás mértéke - szemben a nemzetközi trendekkel - jelentősen visszaesett. összességében sem a termelési, sem a fogyasztási trendek nem visznek minket közelebb a fenntarthatósághoz.

3.5

Erőforrás-termelékenység

Kedvező képet mutat a magyarországi ipari és szolgáltató ágazatok zöldüléséről az erőforrás-termelékenység mellett az építőiparban alkalmazható energiahatékonyság-javító szabadalmak alakulása is. 2008 óta a magyar erőforrás-termelékenység folyamatosan és jelentősen javult. A bázisul szolgáló 2000-es évhez képest 2011-re 52,63 százalékponttal nőtt, lényegesen nagyobb mértékben, mint az Európai Unió vagy a visegrádi országok átlagában mért (19, illetve 31 százalékpontos) javulás. A magyar szabadalmak között arányában igen sok az energiahatékonyságot javító építőipari szabadalom, az OECD Zöld Növekedési Adatbázisában 2010-re közölt 6,83 százalékos arány kifejezetten magasnak számít nemzetközi összevetésben.

3.0
3.0

Vízfelhasználás

Az alapvetően csapadékfüggő vízfelhasználást az öntözhető területek aránya befolyásolja, mely az utóbbi években lassan nő. Fenntarthatatlan tendenciák ezen a területen is jócskán mutatkoznak: az Orbán-kormány lehetővé tette az engedély nélkül fúrt talaj- és rétegvíz-kutak legalizálását, ugyanakkor semmilyen lépést nem tett a víztakarékos (csepegtető és egyéb) öntözési technológiák elterjesztése érdekében. Mindeközben az Orbán-kormány saját vízstratégiája is tarthatatlannak nevezi a jelenlegi, egyfelől ár- és belvízborításokkal, másfelől rendszeres aszályokkal (és az öntözött területeken pazarló vízfelhasználással) jellemzett helyzetet.

3.0

Csomagolóanyag-kibocsátás

A korábbi csúcsévnek számító 2008-ban 880 ezer tonna volt a magyarországi csomagolóanyag-kibocsátás, ez azonban a gazdasági válság hatására jelentősen visszaesett 2011-ben 820 millió tonna volt, majd 2012-ben jelentősen növekedést mutatva 1 146 311 tonna lett. A számottevő változásnak a mérésben szerepet játszó módszertani okai is lehetnek részben, ekkora ugrást a gazdasági folyamatok nem indokolnak.

3.0
2.0

A megújuló energiatermelés

Nagyon alacsony Magyarországon a megújuló energiaforrások használata. Csak lassan közelítünk a kitűzött célhoz, és a környező országoktól is jelentősen el vagyunk maradva. Igazából csak a biomassza-alapú energiatermelés mértéke számottevő, a többi energiaforrás felhasználása minimális. A nap és szél energiatermelő potenciáljának kiaknázását mintha direkt akadályozná a kormány, nyilvánvalóan az új atomerőművi blokkok építése miatt.

2.0

Ökológiai gazdálkodás

Magyarországon a 2000-es évek közepéig (és különösen látványosan a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program 2002-es elindítása után) jelentősen növekedett az ökológiai gazdálkodók száma és az általuk művelt területek nagysága. A csúcson több mint 130 ezer hektár ökológiai gazdálkodással művelt terület és közel 1600 ellenőrzött mezőgazdasági termelő volt. 2004 óta azonban mind az ellenőrzés alá vont terület méretében, mind az ellenőrzött gazdasági szereplők számában ingadozás, illetve visszaesés figyelhető meg, 2009 óta pedig látványos a csökkenés, ami elsősorban a szabályozási és támogatási rendszer átalakítására vezethető vissza. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Magyarország az utolsók között kullog Európában az ökológiai gazdálkodás részaránya terén, akkor a mára elért „eredmény” elkeserítő: 2012-ben 130,6 ezer hektáron 1560 termelő folytatott ökológiai gazdálkodást, ami nagyjából az egy évtizeddel korábbi értéknek felel meg. A Magyarországon tapasztalt csökkenés Európában, illetve a szűkebb kárpát-medencei térségben is példátlan és egyedülálló.

Az ökológiai gazdálkodás jó esetben a magas(abb) hozzáadott értékről, a helyi termékről és az értékesítésből közvetlenül profitáló termelőkről szól. Magyarországon ehelyett biotakarmány- és mezőgazdasági alapanyag előállítás zajlik, kiegészítve azzal, hogy a másképp nem hasznosított ugarokat, gyepeket, nádasokat stb. a magasabb támogatás érdekében az ökológiai gazdálkodásba soroltatják, ezzel is szépítve (akaratlanul) a statisztikát.

Az ún. ökológiai állatartást tekintve az összes állatállomány 75%-a szarvasmarha. A 933 számosállományú bivalyállományt is ideszámítva, ami az összes állomány 4,2%-a, a kérődzők a 22216 állategységből 17607 állategységet, azaz 79,2 százalékot tesznek ki. Ennek az állománynak a túlnyomó többsége nemzeti parki (génmegőrzési, illetve bemutatási céllal tartott) állat, amelyek az élelmiszertermelésben nem vesznek részt. Kedvezőtlen jelenség az is, hogy az ökológiai állattartásban tartott állatállomány nagysága (a baromfiféléket leszámítva) folyamatosan csökken. Különösen látványos a visszaesés a bioméhészet területén, amely korábban a magyarországi ökológiai állattartás egyik sikerágazata volt.