A 18 év alatti gyermekek 33.4 százaléka él szélsőséges anyagi deprivációban, vagyis legalább négy elemet nem engedhet meg magának a háztartás a fent említett kilencből. A szélsőséges anyagi deprivációban élő gyermekek aránya háromszorosa az uniós átlagnak, csakúgy, mint az alultápláltsággal kapcsolatban rendelkezésre álló összehasonlító nemzetközi statisztikák esetében. Az a tény, hogy az állam nem képes a gyermekek számára az alapvető javakat biztosítani 2013-ban Európában, nagyon távol esik a Zöld Fordulat céljaitól.

Az idős lakosság szegénységi kockázata jelentősen kisebb Magyaroszágon mint az uniós átlag. Habár jelentősen nőtt a szegénység és az egyenlőtlenség általában, ebben a korcsoportban ez nem volt releváns. A társadalombiztosítás anticiklikus hatása ebben a korosztályban érződött leginkább.

Az indikátor nem az életszínvonal legjobb jelzőszáma az adott nemzeti kontextusban, ahol a jövedelmi szint általában a társadalom nagy része körében általánosan alacsony, és a társadalom jelentős része számára az átlagos jövedelem nem elég a megélhetéshez. Az anyagi nélkülözést tekintve világos, hogy az ebben az esetben küszöbként meghatározott jövedelmi halmaz meglehetősen alacsony szintet jelent, amit az anyagi nélkülözés indikátora is tükröz.

2008 és 2010 között növekedett azoknak az aránya,akik valamilyen törlesztőrészlet vagy közüzemi díj fizetésével kapcsolatban hátralékot halmoztak fel– arányuk 2012-re a lakosság felét érte el. A legdrámaibb változás 2009-ben következett be, ami arra utal, hogy a válság kezdetén az emberek komoly problémákkal néztek szembe – különösen a jelzálog hitelek törlesztőrészleteivel kapcsolatban. 2009 óta nem születtek hatékony intézkedések a helyzet orvoslására. Az elmaradás leginkább a tör lesztőrészletekkel és a közüzemi díjakkal kapcsolatban tapasztalható. A felhalmozódó tartozások továbbgyűrűző hatása időben és anyagiakban is érzékelhető.A hasonló nehézségekkel küzdők aránya az európai érték mintegy 2,5-szöröse, bár a régióban nem tekinthető kiugrónak.