Nagyon alacsony Magyarországon a megújuló energiaforrások használata. Csak lassan közelítünk a kitűzött célhoz, és a környező országoktól is jelentősen el vagyunk maradva. Igazából csak a biomassza-alapú energiatermelés mértéke számottevő, a többi energiaforrás felhasználása minimális. A nap és szél energiatermelő potenciáljának kiaknázását mintha direkt akadályozná a kormány, nyilvánvalóan az új atomerőművi blokkok építése miatt.

Kedvezőnek tűnik a kép, ha a végső energiafogyasztás, akár az elsődleges energiafogyasztás alakulását tekintjük. Az energiatakarékosság mérésénél bázisul szolgáló 2005-ös évhez viszonyítva – az akkor energiafogyasztás értékét 100-nak tekintve – 2012-re Magyarországon a végső energiafogyasztás szintje 80,9-re, az elsődleges energiafogyasztásé 84,6-re csökkent. Ez a javulás nagyobb mint amiről akár az EU átlagában, akár a visegrádi országok átlagában regisztrált 92-93 körüli értékek tanúskodnak. Felvethető ugyanakkor, hogy e javulás erősen összefügghet a kényszerű magyarországi fogyasztáscsökkenéssel (ami az EU egészében, illetve a V4-országok átlagában lényegesen kevésbé jelentkezett).

Az enyhén javuló tendecia mellett is még elég alacsony a magyar gazdaság energiaintenzitása, nem tudunk felzárkózni az uniós átlaghoz.

A KEOP 5. prioritása teljes keretének arányában 2010-ig ugrásszerűen nőtt a támogatások megítélése, a pályázati igények nagy száma világosan jelezte, hogy a tervezett kerethez képest nagyságrendekkel nagyobb a kereslet. A pótlólagos igényhez történő alkalmazkodás helyett azonban 2011-2012-ben azonban komoly megtorpanás történt, aminek a pénzügyi források hiánya mellett adminisztratív okai is voltak. Mindezek alapján a hatékony energia-felhasználás támogatása terén csak elégségesnek (2) minősíthetjük a magyar teljesítményt.